Településtörténet

Egy 120 éves nyaralóhely története

A Balaton dél-nyugati medencéjében található,1896-ban alapított Balatonmáriafürdő község a belföldi és külföldi turisták számára egyaránt kedvelt nyaralóhely.

Balatonmáriafürdő története szorosan összefonódik Balatonkeresztúr múltjával. A történeti források 1400-ban említik először Keresztúr nevét. A település 1698-ban a Festetics család birtokába került. A 18. század első felében Festetics Kristóf templomot és udvarházat építtetett a községben. Az 1879-1890 között pusztító szőlőgyökértetű-vész (filoxéra) a magyarországi termőterületek nagy részén, így a Balaton-felvidéken is kiirtotta a szőlőtőkéket. A magyar kormányzat megoldást keresett a problémára, ezért 1891-ben gróf Festetics Tasziló keresztúri birtokaiból 182 hektárt vett haszonbérbe az állam. Ezen a területen gróf Széchényi Imre (1858-1905) szőlőtelepítési kormánybiztos vezetésével, 585 telket alakítottak ki.

A parcellákat, a Balaton és a Déli-Vasút által határolt, hat szakaszra osztott (I-VI.), keskeny, homokos parton vehették bérbe az elszegényedett szőlősgazdák. A telkek harminc év elteltével a bérlők tulajdonába kerültek. 

A szőlősgazdák több millió szőlővesszőt ültettek el a 9 km-es partszakaszon, s 1896-ban, hivatalosan is megszületett Mária-telep. A névválasztás, a telepítési munkákat irányító Széchényi Imre iránt érzett hála kifejeződése volt, hiszen a feleségéről, Andrássy Máriáról nevezték el az új települést. Széchényi Imrét tekinti alapítójának Balatonfenyves és Balatonföldvár is.

Az első telepesek a Bándi, a Barabás, a Csabi, a Leopold és a Koczor családok voltak, akiknek leszármazottai ma is a településen élnek. A későbbiekben nagykanizsai, marcali, pécsi polgárok és a környékbeli falvak földművesei is szereztek parcellákat. A kitartó gazdálkodás meghozta a várt eredményt, mert gazdagon termő szőlőültetvények jöttek létre. A borkereskedők vásárolták fel a kiváló homoki bort, amelyet vasúton szállítottak el, akár Bécsig is.

Már a szőlőtelepítés előtt megindult a fürdőélet, a környékbeli falvakból és Marcaliból főleg lovaskocsin és vonaton jöttek a Balatonhoz a vendégek. Megjelentek az első kezdetleges fürdőkabinok a vízben. 1901-ben megalakították a helyi villatulajdonosok és környékbeli nyaralóvendégek közreműködésével az első fürdőegyletet. Ebben az időben kinyitottak az első vendéglők és vegyeskereskedések is. 1912-ben pedig dr. Szigethy Károly orvos 36 szobás szállodát építtetett.

Az 1920-as évek közepére több mint 500 állandó lakos élt már Mária-telepen, akik önálló községet szerettek volna. 1926-ban Mária-telep és Hullám-telep önálló községi rangot nyert el, Balatonmáriafürdő néven. Az adománylevélben az szerepel, hogy az önállósuló telepek minden feltétellel rendelkeznek a községi önkormányzathoz, kedvező a kilátás a nyaralóhely fejlesztésére.

1927-ben az országos népiskolai program keretében az V. szakaszban iskolát, kápolnát és egy haranglábat avattak fel. A hívek és a nyaralóvendégek közadakozásából 1938-ban szentelték fel a II. szakasz kápolnáját.

A második világháború 1944-45-ös frontharcainak pusztításait követően hamar visszatért a békés élet. Ám 1949 után az új politikai-társadalmi változások nem kímélték a régi üzlet és villa tulajdonosokat. Államosították a több szobás villákat, ahol különböző gyárak, szakszervezetek és városok munkásai valamint gyermekek üdültek. A boltokat és vendéglőket is elvették a tulajdonosoktól, akiket ez tönkretett lelkileg-testileg.

A nehéz és nélkülöző korszakot az 1960-as évektől, a balatoni üdülést központba helyező „tömegturizmus” váltotta fel. Lehetővé vált a nagy egybefüggő szőlőparcellák szétaprózása, amelyeket olcsón megvásárolhattak a balatoni telekre vágyó „százezrek”. Az 1969-es közigazgatási változások mellett számos új épület alakította át a község arculatát: a 114 szobás Touring Hotel, a Pannónia, majd Delta nevű étterem, a 150 férőhelyes filmszínház. A MAHART pedig megnyitotta a hosszú évtizedekig reménykedve várt kikötőt. Az egyik legfontosabb gazdasági szervezet az 1946-ban alapított Balatonmáriafürdő és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (ÁFÉSZ) lett, amely 1985-re Fonyódtól Keszthelyig a környék egyik legsikeresebb és legnagyobb foglalkoztatójává vált. 1971-ben 500 négyzetméteres ABC-t, ruházati boltot, éttermet és büfét épített. A településen művészeti együttesek, énekkar és fúvószenekar alakult, amelyek ma is fontos szereplői a település kulturális életének.  Az 1970-es évektől a nyugat- és kelet német családok fontos találkozóhelyévé vált a Balaton, ahogy a keleti blokk országainak nyaralóinak is kedvelt célpontja lett napjainkig. A „Zimmer Frei” fogalma évtizedekig meghatározta a vendégfogadást.

1990-ben újra független lett a közel 700 fős állandó lakosú Balatonmáriafürdő. A 90-es években üzletközpont és büfésor, községi park épült, számtalan magánvállalkozás, panzió, zenei fesztivál várta a nyaralni vágyókat. Több generációs családi éttermei ma is működnek. 1996-ban ünnepelte alapításának századik évfordulóját a község, emlékszobrok készültek, évfordulós ünnepségeket tartottak. Az önkormányzat a 21. század első évtizedében a jelentős mértékű vendéglétszám csökkenés ellensúlyozására egységes településfejlesztési koncepciót dolgozott ki. Pályázati pénzekből korszerűsödött az óvoda, körforgalom, új faluközpont, móló és sétány épült. Egy fizetős és hét szabad strandját ma is folyamatosan korszerűsítik. Nyaranta színvonalas rendezvények és szórakozási lehetőségek várják a vendégeket.

2009-ben megszépült a központi strand, ahol Helytörténeti Gyűjtemény létesült, Balatonmáriafürdő-alsón pedig új Közösségi Házat adtak át. 2014-ben gróf Széchényi Imre szobra került felállításra, Andrássy Mária nevét pedig a közösségi ház vette fel.

írta: Huszár Mihály